2021 szeptember 22.

Gróf Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. – Döbling, 1860. április 8.) politikus, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere, aki egyik legnagyobb politikai ellenfele, Kossuth Lajos szerint is a „a legnagyobb magyar” volt.

Legfőbb célja Magyarország „európaivá tétele” volt, eszméi, hatása és gyakorlati tevékenysége által a modern Magyarország egyik megteremtője. A magyar politika egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport területén végrehajtott reformok fűződnek. Eszméit tartalmazó könyvei, a Hitel, a Világ és a Stádium óriási hatást gyakoroltak kora szellemi megújításában.

1827-ben a londoni és párizsi utazásain tapasztaltak alapján megalapította a Nemzeti Kaszinót, hogy társasági fórumot teremtsen a nemesség, az értelmiség és a tenni vágyó hazafiak számára. Gyakorlati alkotásai közé tartoznak a mai Magyar Tudományos Akadémia alapjának (Magyar Tudós Társaság) létesítése, a Lánchíd megalkotása, a hajózás és hajógyártás (Óbudai Hajógyár), megteremtése, a Vaskapu szabályozása, a Tisza-vidék árvízmentesítése, valamint ő volt a korszerű bortermelés, a selyemhernyó-tenyésztés, a cukorgyártás, a gázvilágítás, az országos vasútfejlesztés egyik előmozdítója. Kezdeményezésére nyílt meg 1837-ben Pest-Buda első magyar nyelvű színháza (mely 1840-től a Nemzeti Színház nevet viselte).

Széchényinek volt szombathelyi kötődése is, hiszen iskolai tanulmányai utolsó két évének (1806-1808) vizsgáit a szombathelyi királyi líceumban tette le. Később is ellátogatott a városba, ahol a Király utca-Széll Kálmán utca sarkán álló kaszinót kereste fel.

Az emlékét őrző egyik, a Magyar Közút Vas Megyei Igazgatóságának falán található domborművet a Vas megyei mérnökök nevében Nádor István, a Vas Megyei Mérnöki Kamara elnöke, és Horváth László, a közút nyugalmazott igazgatója koszorúzta meg.