2015 május 28.

Mély fájdalommal értesítjük Tagtársainkat, hogy Stampf Gyula, 2015. május 20. napján életének 71. évében elhunyt.

Czap Attila - IN MEMORIAM STAMPF GYULA

Kedves Gyula!

Utolsó beszélgetésünkkor az elmaradt tavalyi továbbképzésedről egyeztettünk, még bizakodóan mondtad, pótolni fogod, csak egy kicsit összeszeded Magad. Beszéltünk még erről-arról, ahogy kollégák közt szokás, aztán elbúcsúztunk, mindketten a mielőbbi viszontlátás reményében.

Most pedig jött a hírt, hogy több éve tartó harcod véget ért, és átköltöztél az égi statikusok közé. Nem beszéltél a gondjaidról, ha néha összehozott a sorsunk, mindig csak szakmai kérdésekről beszéltünk, szabványokról, megoldási lehetőségekről, szerkezeti csomópontokról.

Ismét elment egy volt VASITERV-es kolléga, aki bennünket, kezdő fiatal mérnököket olyan főnökként fogadott 1983 nyarán, amilyent minden kezdő kollégának kívánok, azóta is. Tudtad, hogy kell használni, és nem kihasználni a friss egyetemi tudásunkat, a fiatalságunkat, lelkesedésünket, ide nekünk a Világot is hitünket.

Hagytál dolgozni szebbnél szebb feladatokon, de óvó szemmel, és figyelemmel kísérted munkánkat, segítettél, bíztattál - ha kellett, vittél a munkaterületre - ha lehetett, és tudtál segíteni abban is, hogy hogyan kell az idős(ödő) kollégák és szakágai tervezők közé beilleszkedni, akik egyéniségek voltak egytől-egyig. És persze arra is volt időnk, hogy Tapolcáról hazafelé jövet az út menti erdőben csurig szedtük őzláb gombával a Trabantod csomagtartóját, hisz ismerted a gombákat is. Sok épületet sorolhatnánk, amihez közöd volt, de az igazi kihívást a műemléképületek (Szentgotthárdi Magtártemplom) jelentették számodra saját bevallásod szerint, hiszen azokon volt mit „szöszölni”. Erikával, a szerkesztőddel pedig negyed szavakból is értettétek egymást, hogy mit hogyan kell pauszra vetni.

Aztán jöttek a változások szellői, és Te elvállaltad a Kőszegi Építő és Asztalosipari Szövetkezet vezetői posztját, mondván, hogy hazaköltözöl a munkában is, de néhány év után visszatértél a tervezői munkához, ekkor már a LÉPTÉK Kft statikusaként találkoztunk, sajnos egyre ritkábban.

A LÉPTÉK Kft-től már tényleg haza mentél, hiszen saját cégedbe, az 1995 évben alapított Stampf Építőmérnöki Kft-be dolgoztál tovább (az építészmérnök fiaddal együtt), nyugdíjasként is, egészen napjainkig.

Gyula!

Az Élet már csak ilyen „betegség” mondtad egyszer, de amíg emlékezünk, és nem felejtünk, addig velünk vagy, velünk lesz az emléked, a szakmaiságod, a példád és az emberséged. Azt a többször hallott, de csak félig komolytalan mondásodat pedig, amikor már mindenki tanácstalan volt, hogy hogyan lehetne az építész kolléga „szinte lehetetlen” statikai igényét megoldani: „Hát nyomjál bele egy LAPOSVASAT!”, biztosan soha nem feledjük, mert volt olyan, hogy tényleg ez lett a megoldás!

Búcsúzunk és emlékezünk!

Kollégáid nevében is:

Czap Attila, a Vas megyei Mérnöki Kamara TT elnöke