2020 szeptember 04.

Mély megdöbbenéssel fogadtuk a tragikus hírt, hogy kiváló statikus

 kollégánk, Tartószerkezeti ​szakcsoportunk elnökségi tagja

LŐRINCZ CSABA

62. éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt.

 Emlékét családja, kollégái, mérnök kamarai tagtársai mellett

kiváló munkáinak sokasága is őrizni fogja.

Nyugodj békében kedves Csaba!

 

IN MEMORIAM LŐRINCZ CSABA

Legutóbbi találkozásunkkor megbeszéltük, hogy a következő alkalommal egyeztetjük végre a megyei tartószerkezeti tagozat aktuális dolgait, illetve, hogy (ismét) együtt megyünk nemsokára az országos tartószerkezeti tagozati tisztségviselőválasztási gyűlésre, mint Vas megyei küldöttek…

Aztán kapjuk/kapom a hírt: „A Csaba tegnap sportolás közben………”

Ismét elment egy jó kolléga, nagyon korán és váratlanul átlépve a statikusok számára is létező földi lét határát. Már nem tudjuk megbeszélni, amit szerettünk volna, nem fogunk együtt menni a választásra, nem jössz, ha hívlak egy szoftver-továbbképzőre, továbbképzésre, tagozati akármire.

A Te életpályád valahogy mindig párhuzamosan haladt az enyémmel, AGROBER-es korod óta ismertük és tiszteltük egymást, de munkaügyben valahogy soha nem kereszteztük egymás útjait.

A főiskolák és a Műegyetem elvégzése után, a VASÉP-től okleveles építőmérnökként szerkezet-tervezőnek álltál az AGROBER csapatába, közben házépítés, családalapítás, gyerekek a Te fiatalabb éveidet is lekötötték. Aztán jött a saját lábraállás asszonyoddal közösen, majd a hosszú-hosszú munkás évek, a saját mérnökirodád keretein belül végezve az imponálóan hosszú és tiszteletet parancsoló referencialistád szerinti feladatokat.

Közbe pedig néha mentünk Pestre AXIS - és egyéb programra, továbbképzésre, tagozati ülésekre, választásokra, továbbképzésekre. És ezek az utak voltak, amikor igazán megismertelek, hisz beszélgettünk munkáról, családról, lányaidról, diploma előtt állók segítéséről, tervekről és feladatokról, szabadidőről (a nagy kedvenced a foci, amit folyton űztél is, és volt olyan, hogy siettünk haza, hogy tudj menni az esti meccsre), politikáról, és mindenről, amiről két férfiember, közös munka és érdeklődési kör miatt beszélgethet…

És, ha a beszélgetés közben néha nem egészen helyénvaló kifejezést használtam (ez sajnos előfordul), mindig hallottam Tőled nem megrovásként, csak halk figyelmeztetésként: „Dicsértessék…!”. És, ez tényleg hatott a „vehemenciámra”, azóta is visszafogom magam, ha eszembe jut a megjegyzésed.

Hiányozni fogsz közülünk…

Búcsúzunk és emlékezünk!

A Vas Megyei Mérnöki Kamara elnöksége és a tartószerkezeti szakcsoportja nevében:

Czap Attila