A Magyar Mérnöki Kamara jogelődjét megalapító Hollán Ernő születésének 200. évfordulója alkalmából a Vas Vármegyei Mérnöki Kamara kezdeményezte, hogy a bicentenárium éve – 2024 – legyen Hollán Ernő-emlékév. Január 12-én a neves hadmérnök, altábornagy, államtitkár, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet

Az ünneplés Hollán szülőházánál kezdődött: Korponay Zsófi színész-énekesnő elénekelte a Himnuszt, majd köszöntő beszédet mondott Nádor István, a Vas Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke és dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő. Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház igazgatója felolvasta Hollán Ernő Párizsban élő leszármazottja, dr. Hollán László levelét, melyben az egész Hollán-család nevében köszönetét és elismerését fejezte ki a bicentenáriumi rendezvénysorozat megvalósulásáért.

A megemlékezés zárásaként koszorúkat helyeztek el a szülőház előtt, illetve gyertyákat is gyújtottak a magyar hadmérnök, altábornagy, államtitkár, főrendiházi tag, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA tagja, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapítójának és első elnökének emlékére.

A program a szombathelyi Városháza dísztermében emlékkonferenciával folytatódott, amelyet Nádor István okleveles építőmérnök, a Vas Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke vezényelt, köszöntőt mondott Tóthné Temesi Kinga alelnök, Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke, valamint dr. László Győző, Szombathely alpolgármestere.

A konferencia első előadása dr. Nemes József technikatörténész, az ELTE Savaria Egyetemi Központ docensének jóvoltából Hollán és Széchenyi kapcsolatáról szólt. Katonai pályafutása volt a fókuszban dr. Tangl Balázs történész, a Smidt Múzeum muzeológusának prezentációjában. A folytatásban Kaján Imre okleveles építőmérnök, nyugalmazott múzeumigazgató mérnöki, egyetemi tevékenységéről, illetve a kamara alapításáról informálta a közönséget. Végül vasútépítési pályájáról Radvánszky Kázmér, a MÁV Zrt. közlekedésépítő mérnöke, illetve Horváth János, Békás község volt polgármestere, a MÁV Zrt. műszaki előadója, rajongásig „hollánista” beszélt.

Az eseményen jelen volt Veres Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész is, aki emlékérmét készített a bicentenárium évére, melyből minden résztvevő kapott ajándékba.

Az emlékév, amelyet a Vas Vármegyei Mérnöki Kamara kezdeményezett és szervez, a szombathelyi önkormányzat, a Vas Vármegyei Közgyűlés, a Vas Vármegyei Építész Kamara, a Magyar Tudományos Akadémia Vas Vármegyei Tudományos Testületének és a Vasi Múzeumbarát Egylet összefogásának eredménye. Az együttműködés egyik nemes célja az országban elsőként megvalósuló Hollán-szobor állítása Szombathelyen.

Hollán László levél az Emlékkonferenciára

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Polgármester Úr, tisztelt Jelenlevők!

Az egész Hollán-család nevében köszönetünket és elismerésünket fejezem ki azért, hogy a vasi mérnöki kamara kezdeményezésére ősünknek, Hollán Ernőnek Szombathelyen egy egész emlékévet szentelnek.

Tudjuk és hisszük, hogy Hollán Ernő munkássága és életműve jó példa lehet a mai világban. Ezt hangsúlyozta ki Áder János köztársasági elnök beszédében, amikor koszorút helyezett el Hollán Ernő 1848/1849-es szabadságharcos tiszteletére a 2014. március 15-én tartott megemlékezésen Békáson, a Békássy-Hollán kápolnánál.

Hollán Ernő példás életéből ez alkalommal munkásságát emelném ki, amely családunkban mintakép maradt.

Hollán Ernő unokaöccsét, idősebb Hollán Sándort, és fiát, nagyapánkat, fiatalabb Hollán Sándort Kun Béla bőrkabátos rendőrjei 1919-ben meggyilkolták, holttestüket a Lánchídról a Dunába dobták. Pedig ők is aktív, tanult és dolgos emberek voltak: az idősebb az első államtitkár és a Postatakarék-pénztár vezérigazgatója volt, a fiatalabb, nekünk nagyapánk, szintén államtitkárként, illetve a MÁV vezérigazgatójaként ténykedett. Hollán Ernő erkölcsi példája alapján e magas tisztségekkel járó munkákat nem az egyéni haszon keresése, hanem a haza és a közösség érdeke vezérelte mindegyikőjüknél.

Nagyapánk idősebb fiának, Sándornak sikeres diplomáciai karrierjét a háború, majd az azt követő kommunista rendszer szakította félbe, így Mexikóban kellett új életet kezdenie. Hosszú volna részletezni ő, és Ernő fia sikeres munkásságát.

Én bátyámmal Magyarországon éltem át a kommunista rendszert, származásunk révén további külön hátrányban is részesültünk: például engem már gimnáziumba sem engedtek, így gyári munkás voltam. Mivel azt a munkát is megbecsültem, sztahanovista „kiváló munkás” érdemet szereztem.

1956-ban nem tétováztunk, amikor alkalmunk nyílt Franciaországba menekültünk. Párizsban nehéz szellemi munkával bejutottam a műszaki egyetemre, ahol mérnökként végeztem, később PhD doktorátust is szereztem.

Bátyám, Alexandre szintén sikertelenül indult Magyarországon, hiszen nem vették fel az egyetemre. Ő a párizsi Képzőművészeti Főiskolán diplomázott, de az iparművészetin is tanult. Mi sem tanúskodik jobban életművéről, mint a közelmúltban a budapesti Szépművészeti Múzeumban nemrég nyílt kiállítás. A „Kapuk a Létben - A fa motívuma Pieter Bruegheltől Hollán Sándorig” című bemutató ezév március 17-ig látogatható. Szeretettel ajánlom figyelmükbe.

Ha részletesen végigtekintünk Hollán Ernő életén, rájöhetünk, hogy a képességeinknek megfelelően jól végzett munka erénye az, amit tőle elsősorban megtanulhatunk. Remélem, hogy az emlékév során adódik még más alkalom is Hollán Ernő gazdag életének egyéb tanulságait is felidézni.

Köszönöm jelenlétüket, figyelmüket, mindenkinek jó munkát kívánok a most éppen - és rajtunk kívül is mindig - újra megújuló évben.

Dr. Hollán László