Magyar Mérnök Egyesület és a Magyar Mérnök- és Építész Egylet megalakulása

A mérnöki hivatalok létrejötte, a mérnöktársadalom szerveződése nem a XX. században kezdődött, hosszú és daliás időkre tekint vissza. Az elmúlt évszázadok embere és társadalma pontosan felismerte (jobban, mint manapság?), hogy technikai-műszaki fejlődés, a mérnöki tudás a gazdasági fejlődés alapja, legfőbb mozgatórugója.

Ezt mutatja az is, hogy a megyei mérnökök rendszerét már a XVIII. században létrehozták, és 1782-ben megalakult az Institutum Geometrico et Hydrotechnicum Mérnöki Intézet Pesten. Érthető, hiszen a XVIII-XIX. század a nagy vízépítések, vasútépítések, az modern geodéziai-térképészeti munkák elindulásának időszaka, a bányászat felvirágzásának kora volt. Ekkor vetődött fel először a kérdés: ki jogosult a MÉRNÖK cím (rang!) használatára?
Ezt ma úgy mondanánk „érdekvédelmi kérdés” tette szükségessé a mérnök társadalom önszerveződésének megkezdését. A szervezet Magyar Mérnök Egyesület (MME) néven, 627 taggal alakult meg 1867. május 20-21-én, majd 1872-ben felvette a Magyar Mérnök- és Építész Egylet (MMÉE) nevet.

Magyar Mérnök- és Építész Egylet zománcozott Bronz gomblyukjelvény

Első elnöke és 19 évig vezetője Hollán Ernő volt, alelnöke Ybl Miklós, titkára Szily Kálmán, aki egyben az újonnan létrehozott hivatalos folyóirat, a Magyar Mérnök Egyesület Közlönye (1872-től Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye) főszerkesztője is lett.

A Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1867-1944 között működött, a Magyar Királyságban tevékenykedő építészek és műszaki szakemberek érdekvédelmi, tudományos és kulturális szervezeteként. Az Egylet szakosztályai: mű és középítés, út-, híd- és vasútépítés, vízépítés, bányászat, kohászat, gépészet és gyáripar.

A szervezet székháza Budapesten,  a Reáltanoda u. 13-15. szám alatt működött.

Az eredetileg csupán fővárosi működéssel bejegyzett egyesület 1875-ben szerette volna elérni, hogy vidéken is alakuljanak fiókegyesületei, ezt azonban a felügyeleti jogkört gyakorló belügyminiszter akkor nem engedélyezte. Az 1896-ban 2098 főt számláló egyesület mellé a századfordulót követően több más mérnöki-építészi önszerveződés is létrejött. 1902-ben megalakult a Magyar Építőművészek Szövetsége, amelyet 1905-ben a Magánmérnökök Országos Szövetsége követett. Ugyancsak 1905-ben került sor a Nagyváradi Mérnök és Építész Egylet megalakítására, illetve ugyanebben az évben fogalmazódott meg újra határozottan a kamara létrehozásának igénye. 1907-1908 folyamán a Debrecenben, Győrött, Kaposvárott és Nagyváradon működő mérnökegyletek vidéki osztályokká alakultak át, amely a szakma egyesülési igényét jelezte. 1910-ben további vidéki osztályok létrehozására került sor Komáromban, Székesfehérvárott és Szombathelyen. Az akkor már tehát országos egyesületként működő Magyar Mérnök és Építész Egylet 1917-ben javaslatot tett a fővárosi mellett egy második műegyetem megalapítására Kassa vagy Temesvár székhellyel, a háború és az összeomlás eseményei azonban elsodorták ezt a kezdeményezést is. Az eredetileg 624 fővel megalakult egyesület – amelybe 1901-től kezdve nők is beléphettek – Trianon évében, 1920-ban már 4180 tagot számlált.

Az Egylet „a kebelbeli szakműködés élénkítésére” 1880-81. az egyesületi nagy aranyérmet, 1886-87. pedig az ezüstérmet alapított. Az aranyérem megalapításával kapcsolatban sikerült az egyesületnek Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minisztertől kieszközölni, hogy az évi építészeti nagypályázat díjául - az éremhez - évenként (eleintén 1000, utóbb 600 forintnyi) utazási ösztöndíjat csatoljon. Elhatározta ezen kívül az egyesület, hogy tekintettel a verseny eszméjének fejlesztő fontosságára, pályadíj-alapot teremt, amely oly összegre nőtt, hogy kamataiból a millennium évének határidejével négy 500-500 forintos pályadíjat tűzhetett ki. Volt ezenkívül az egyesületnek még egy kisebb pályadíj-alapja, mely időközben elhunyt alelnökének, Ybl Miklósnak a nevét viselte, s melynek kamatai a mű- és középítési szakosztályok évi rendes kis-pályázatai egyikének a pályadíjául szolgálnak. Ezt az alapítványt szintén az egyesület tagjai tették. Az alapítványt az elhunyt mester fia, Ybl Félix dr. 1000 forintnyi adományával 2000 forintra emelte.

Az 1885-ik évi közgyűlés határozatilag kimondta, hogy az egyesület alapító elnökének, Hollán Ernőnek nevére örök emlékezetül alapítványt tesznek oly módon, hogy a költségvetésébe évenként 300 forintot szerepeltet Hollán-díj címen, s azt alkalmas módon a szakfejlődés előmozdítására szenteli.

Az egyesület 1893 febr. 26. tartotta 25 éves fennállásának ünnepét. Ekkor tagjainak száma megközelíti a 2000 főt. Alapítványaiból, a tagdíjakból és a folyóiratokból már olyan tekintélyes jövedelme volt, hogy költségelőirányzata 30000 forint körül ingadozott.
Az egyesület könyvkiadó vállalatot is létrehozott mérnöki és építészeti szakkönyvek kiadására. A Magyar Mérnök Egyesület (MME) már az alapítás évében megindította Közlönyét, amelyből a megszűnésig 78 évfolyam jelent meg. 1867-től kezdetben szinte kizárólagosan volt a magyar mérnökség lapja. Hasábjain nem csak a hazai mérnökség legkiválóbbjainak hosszabb-rövidebb tanulmányait, vitáit, alkotásait foglalta össze, hanem számot adott Szemléiben a világ technikai újdonságairól. Egyleti közleményeiben a hazai műszaki értelmiség szakmai rendezvényeiről, eseményeiről, személyi híreiről (köztük a megemlékezésekről), a megjelent szakkönyvekről is hírt adott.

Az MME Közlönye 1. számának Előszavában idézet olvasható az egyesület 1867. június 2-i választmányi határozatából: "A magyar mérnök-egyesület közlönye tágabb értelemben vett mérnöki szaklap fog lenni; mihez képest tartalmát kiválóan technikai kérdéseket tárgyaló értekezések, létesített munkák leírása, megbírálása, szakkönyvek bírálata és ismertetése, szóval a technika elméleti és főleg gyakorlati ágaira vonatkozó tudományos dolgozatok képezendik. Fölvétetnek, de csak második sorban: a technikai ügyekre vonatkozó rövid értesítések, jegyzetek, jelentések és hirdetések is... A beküldött értekezések s más nagyobb munkálatok fölvétele - vagy föl nem vétele - iránt hattagú bizottmány határoz, mely arról is gondoskodik egyszersmind, hogy a hat szakosztály érdekei a közlönyben egyarányosan legyenek képviselve...".

Induláskor a szerkesztő "bizottmány" Bugát Ferenc, Herrich Károly, Hieronymi Károly, Kruspér István, Nagy László, Szkalnitzky Antal összetételű volt. Az MMÉE Közlönye az első világháború előtti évtizedben érte el - gyakori megjelenésével, terjedelmével és színvonalával - a csúcsot. Ebben jelentős szerepe volt Edvi Illés Aladárnak, aki 1891-től több mint negyedszázadon át szerkesztette ezt a folyóiratot. Utóda, Feyér Gyula is 26 éven át (1917-43) szerkesztette a Közlönyt.

A MAGYAR MÉRNÖK-EGYESÜLET KÖZLÖNYE (1867-1871) A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYE (1872-1944) tartalomjegyzékét és névmutatóját Dr. h.c. mult. Dr. TERPLÁN ZÉNÓ Professor Emeritus és NÉMETH GÉZA Doctorandus állította össze.

A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Szombathelyi Osztályának megalakulása Az MMÉE Közlönye XLV. kötet, 26. számában megjelent cikke szerint 1911. június 11-én történt. Az avató közgyűlésről szóló beszámoló itt tekinthető meg.

 

Mérnöki Kamara megalakulása

1923. évben az Országgyűlés megalkotta a XVII. törvényt „A mérnöki rendtartásról”.

A törvény rendelkezés alapján 1923. szeptembertől megkezdődött a kamara alapítás előkészítése, melynek eredményeként az 1924. március 8.-i alakuló ülésen 3559 taggal létrehozták a Budapesti Mérnöki Kamarát, Magyarország első Mérnöki Kamaráját. Elnöknek Zielinszki Szilárd professzort választották. Posztját sajnos mindössze két hónapig tölthette be, mivel 1924. április 24.-én elhunyt. Utódja Hermann Miksa később miniszter lett, a kamara titkára 1944-ig Thoma Frigyes mérnök volt.

Zielinszki Szilárd

Később az ország egyes nagyobb vidéki városaiban és ezek környékén élő kamarai tagok különleges közös érdekeik érvényesítése érdekében vidéki tagcsoportokat hozhattak létre. Ezek a kamara választmánya által az illető tagcsoport köréből választott kamarai megbízott útján tartották fenn az összeköttetést a szervezet vezetőségével.

A Mérnöki Kamara sorsára is nagy hatással voltak a második világháború alatti és az azt követő politikai események. 1944 szeptemberében a szervezet neve – hangsúlyozva országos hatókörét – Mérnöki Kamarára (MK) változott, elnöke, Kossalka János egyetemi tanár pedig pont ebben az időben a harcok során életét vesztette. Szálasi rezsime az MK-t 1945 elején feloszlatta és beolvasztotta a Dolgozó Nemzet Hivatásrendje Önálló Értelmiségiek Hivatásrendjébe. A debreceni Ideiglenes Kormány határozatára a kamara működését az iparügyi miniszter pedig 1945. április 24-én kiadott rendeletével végleg megszüntette.

Aztán a kommunizmus, szocializmus évtizedeiben hosszú szünet következett a kamarai életben. Nem volt szükség önigazgatásra, nem volt szükség olyan szervezetre, melynek az 1923. évi XVII. törvény megfogalmazása szerinti rendeltetése „hogy a mérnöki karnak erkölcsi tekintélye és hazafiassága felett őrködjék; a kamara tagjainak jogait és érdekeit védje;… a kar erkölcsi színvonalának emelését és érdekeinek fejlesztését véleményadás és javaslattétel útján előmozdítsa.”

Az 1944-ben feloszlatott kamara újjálapítását hosszú küzdelem előzte meg.

Első lépésként 1989 március 9-én a rendszerváltó értelmiség képviselői a Vigadóban tartott alakuló ülésen megalapították a Mérnöki Kamara egyesületet.

Idézzünk néhány gondolatot Mérnöki Kamara egyesület alapító elnökének, Hajtó Ödönnek a Magyar Mérnöki Kamara 20. évfordulóján elmondott beszédéből:

„…Ha visszaidézzük az 1988-89-es esztendőt: ezt az időszakot egy nagyfokú politikai aktivitás jellemezte. Hasonló politikai aktivitással előtte 1956-ban találkoztunk. ….
A kamarai megalakulás előzménye
A 20 évvel előtti politikai hangulatban természetes volt, hogy részt kell vállaljunk a demokratikus átalakulási folyamatban. Nagyon is időben léptünk, azon a bizonyos 1989. március 9-én még csak küszöbön állt a rendszerváltás:
-        ¼ évvel voltunk Nagy Imre újratemetése előtt;
-        ½ évvel a köztársaság kikiáltása előtt voltunk;
-        1 évvel voltunk az első szabad választások előtt.

Az alakuló ülést megelőző szervező munka az Építéstudományi Egyesület Érdekvédelmi Bizottságában kezdődött még 1988-ban. Ennek az Érdekvédelmi Bizottságnak tagjai voltak:
Hajtó Ödön, Horváth Z. Kálmánné, Kádár Zoltán, Máté János, Scharle Péter, Szabó Iván.
Később már kifejezetten kamarát alakító előkészítő bizottság is alakult, ennek tagjai voltak:
Andor Béla, Barsiné Pataki Etelka, Dankó Jenő, Fülöp Lajos, Garai József, Hajtó Ödön, Komornoki László, Korda János, Madaras Gábor, Rátóthy Benő, mérnökök, és dr. Füredy Jenő, valamint dr. Virág Ferenc, jogtanácsosok.
Az 1989. március 9-i alakuló ülésre az UVATERV igazgatója, az azóta sajnos elhunyt Szécsi László bocsátotta rendelkezésre a Vigadó téri székház kultúrtermét…..Az első kamarai irodát pedig a MÉLYÉPTERV igazgatónőjétől, Horváth Z. Kálmánnétól kaptuk. Érdekessége ennek a helyiségnek, hogy eredetileg pártiroda volt. Éppen ekkor szűntek meg a vállalatoknál kihelyezett pártszervezetek, és az ő helyiségüket kaptuk meg. Ebben az irodában vállalt titkárság vezetési feladatot Dávid Zsuzsa vegyészmérnök, így már volt aki napközben felvegye a telefont és beleszóljon: „Jónapot kívánok, itt a Mérnöki Kamara beszél„
A törvény története
Az egyesületté alakulást mindig is csak egy első lépésnek tekintettük, és azonnal hozzáláttunk egy köztestületi kamarai törvény előkészítéséhez. A törvényt kezdetben az Ipari Minisztérium patronálta. Bod Péter Ákos és Szabó Iván minisztersége alatt el is készült a törvénytervezet parlamenthez benyújtható változata. Ekkor történt, hogy Szabó Ivánt elvezényelték pénzügyminiszternek, az új ipari miniszter, Latorczai János pedig elfektette a törvényt. 1994-ben kormányváltás történt, a Horn kormány ipari minisztere Pál László lett, aki átadta ezt a törvényt az építésügyért felelős Környezetvédelmi Minisztériumnak. Ott Baja Ferenc miniszter és Szili Katalin államtitkár felkarolták, beterjesztették.
A törvény végleges szövegezése kapcsán kell említést tenni a minden mérnök kamarája gondolatról. A törvényt a tervező és szakértő mérnökök kamarájaként lehetett elfogadtatni. Ennek oka, hogy korábban csak a tervezők és szakértők voltak államilag regisztrálva, az illetékes minisztériumokban, és teljesen magától értetődő lépés volt ezek szakmai önkormányzati kézbe adása a kamarai törvény által. De sikerült egy kiskaput hagyni: minden mérnök tagja lehetett a kamarának, ha nem is volt tervező, vagy szakértő….
Az Országgyűlés Bizottságai 1995-96-ban hosszasan tárgyalták a törvényt. Ezeken a bizottsági tárgyalásokon én képviseltem a kamarát és érveltem a köztestületi jogok megadása mellett. …..végül 1996 júniusában elfogadták a tervező és szakértő mérnökök és építészek szakmai kamarájáról szóló törvényt.
A törvény ellenszavazat nélküli elfogadása ritkaság számba ment. Ezt meg is kellett ünnepelni. Ezért Szilvási György, aki akkor Baja Ferenc kabinetfőnöke volt, fogadást szervezett, melyre engem is meghívott. Ez a fogadás pedig a országgyűlési képviselők klubjában volt, a Szalai utca 4. szám alatt, mely a Mérnöki Kamara régi székháza. A fogadáson elhumorizálhattunk arról, hogy most itt képviselők fogadják a kamarát, vagy a kamara fogadja a képviselőket. De az épület akkor már az Altus Kft tulajdonában volt, a Parlament csak bérelte.”

 

A kamarai törvény, a köztestületi kamara létrejötte

Végül az 1996. évi LVIII. törvény alapján létrejött a Magyar Mérnöki Kamara (MMK), mint köztestület, amely tömöríti a kamara elveit elfogadó mérnököket. A jogszabály együttesen rendelkezik a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról, valamint a szakmai és etikai elvek érvényesítése céljából szabályozza a mérnökök egyesülési feltételeit.

Elsőként a területi, megyei kamarák alakultak meg köztestületként, majd az országos kamara.

1996-ban alakult meg a Vas Megyei Mérnöki Kamara is. Első elnökének Válinth Attilát, alelnöknek pedig dr. Németh Istvánt választotta a tagság.